Vasárnap véget ért a spanyol bajnokság 2019-20-as idénye, melynek utolsó fordulójában az Atlético Madrid a Real Sociedad elleni 1-1-es döntetlennel végül bebiztosította a harmadik helyet.

De nem csak emiatt volt érdekes ez a találkozó, hanem mert ez volt Germán Burgos hivatalos búcsúmeccse is a Matracosok kispadján. Diego Simeone segítője ugyan a Bajnokok Ligája rájátszásában még a csapat rendelkezésére áll majd, de hazai pályán ez volt az utolsó mérkőzése, a jövőben önálló vezetőedzőként tevékenykedik majd.

Burgos, vagy ahogy becenevén illetik "Mono" Burgos (a mono spanyolul majmot jelent, és amit még a River Plate játékosaként kapott zilált külseje miatt) távozása abszolút nem volt meglepő, lévén már június 3-n bejelentette eme szándékát az 51 éves egykori kapus.

A edzőként kissé kiterebélyesedett, leginkább egy kedves mackóra hasonlító Burgos 11 és fél éven át szolgálta az Atléticót, három évig játékosként, az elmúlt nyolc és fél évben pedig edzőként. Ideje volt tehát önálló lábra állnia, habár azt még nem tudni, hogy melyik csapatot fogja igazgatni.

Burgos első körben még 2001-ben csatlakozott az Atléticóhoz, amikor a klub dicstelen módon a másodosztályban szerénykedett. Ebben az idényben 35 találkozón szerepelt, a szezon pedig a hőn áhított feljutással zárult. A következő két évben viszont már kevesebb mint 30 bajnoki találkozón védte csak a csapat kapuját és 2004-ben, 35 évesen végül a visszavonulás mellett döntött.   

Edzőként 2010-ben kezdett el dolgozni a mindössze az ötödik vonalban játszó madridi RCD Carabanchel együttesénél. A következő évet viszont már Simeone segítőjeként kezdte előbb az olasz Catania, majd az argentin Racing Club kispadján, hogy aztán 2011 legvégén visszatérjen Madridba. A többi pedig már történelem... 

Simeone és Burgos az Atlético történetének legeredményesebb időszakává tették a következő éveket, melynek során a dobogóról is állandóan lemaradó középcsapatból a két nagy első számú kihívójává váltak, miközben trófeák sokaságát nyerték el és Európában is letették névjegyüket.

Burgos az első években többnyire Simeone árnyékában maradt és csak akkor került reflektorfénybe, ha néhanapján elgurult a gyógyszere és előtört belőle a balhés argentin. Ahogy az történt például ezen a Real Madrid elleni találkozón is.

Később azonban egyre több olyan hangot is lehetett hallani, hogy Burgos szerepe és befolyása sokkal nagyobb volt annál, mint amit sokan gondoltak róla, és az Atlético agresszív, védekezésre alapuló taktikáját is részben neki tulajdonítják. Simeone segítőjeként összesen 478 találkozón ült az Atlético kispadján, melyből 18 mérkőzésen ő maga irányította a csapatot Cholo eltiltásai miatt.

Többek között a 2018-as Marseille elleni Európa-liga és a Real Madrid elleni Európai Szuper Kupa döntőben vezette egyedül az együttest. Előbbit 3-0-ra, utóbbit pedig 4-2-re nyerte az Atléti, elhódítva így mindkét trófeát.

Talán ezeknek az élményeknek is volt köszönhető, hogy Burgos az önálló karrier gondolatával kezdett kacérkodni, ami végül most, két év elteltével vált illetve válik majd valósággá.

Szombat este a Betis elleni 1-0-s győzelemmel biztossá vált, hogy az Atlético Madrid a következő szezonban is résztvevője lesz a Bajnokok Ligájának. A Matracosok sorozatban nyolcadik alkalommal indulhatnak a legmagasabban jegyzett európai klubtornán, ami egyben a Simeone-korszak jelentőségét is mutatja.

Korábban ugyanis, a klub egész története során szerepeltek ennyiszer a sorozatban, hiszen az Atlético összesen tizenhatszor vett részt a BEK-ben illetve később a BL-ben. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokáig csak a bajnokok vehettek részt ebben a versenykiírásban, de ha az utolsó 24 évet nézzük -amikor már több csapat is részt vehet a BL-ben a főbb bajnokságokból-, a javulás akkor is szembetűnő. Az 1997 és 2013 közötti tizenhat évben mindössze kétszer vehettek részt a BL-ben, az elmúlt nyolc évben pedig ugyebár nyolcszor.

Diego Simeone a 2011-12-es idény közepén vette át a csapatot és első (fél)szezonjában ugyan még nem sikerült a BL-be kvalifikálnia az együttest, de az ötödik helyig illetve Európa Liga győzelemig azért elvezette a Matracosokat. Ezt követően azonban mindegyik teljes idényében sikerült BL-t érő helyen végeznie sőt, a harmadik helynél nem adta alább egyszer sem. Ráadásul 2014-ben bajnokságot, míg 2018 és 2019-ben ezüstérmet szereztek. 

A jelenlegi szezon azonban némileg komplikáltabb volt az előzőeknél. A bajnokság első részében igencsak hullámzó teljesítmény jellemezte az együttest, így nem is volt nagy meglepetés, hogy a koronavírus miatti kényszerszünetet a hatodik helyen töltötték. A bajnokság nagy részében tehát közel sem volt garantált, hogy idén is odaérhetnek az első négy hely valamelyikére. Az Atléticónak mondhatni jól jött a három hónapos leállás, aminek ráadásul abban a tudatban futhattak neki, hogy utolsó meccsükön nem mást, mint a BL címvédő Liverpoolt múlták felül.

Talán az így szerzett önbizalomnak is volt köszönhető, hogy a bajnokság június közepi visszatérése óta egy teljesen kicserélődött Atléticót láthatunk. A mutatott játék persze nem egyszer hagyott kívánni valót maga után, de a kilenc forduló alatt szerzett hat győzelem és három döntetlen azért önmagáért beszél.

A fő célt, a BL-indulást, és az ezzel járó nagyjából 100 millió eurós garantált bevételt tehát sikerült kiharcolni. Ha nem így történt volna, az pénzügyi szempontból komoly érvágás lett volna a klubnak. Nem véletlen, hogy amikor a csapat a hatodik hely környékén szerénykedett, már a lehetséges távozókról ment a spekuláció, hogy a kieső bevételt pótolni tudják.

A hátralévő két fordulóban tehát már némileg megnyugodva játszhatnak Moratáék. A bronzérmet azért illene így is begyűjteniük az ellen a Getafe és Real Sociedad ellen, akik a kényszerszünet alatt a legfőbb riválisoknak tűntek a Bajnokok Ligájáért folytatott harcban, de azóta alaposan visszaestek. 

Érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet a minap a madridi AS. A sportnapilap szerint a jelenlegi szezonban az Atlético Madrid még egyetlenegy gólt sem szerzett szabadrúgásból, pedig az elmúlt években ezen a területen nem voltak különösebb problémáik, köszönhetően a nyáron távozott Antoine Griezmannak.

A francia játékos az elmúlt idényben összesen három gólt szerzett így, nála csak Lionel Messi volt eredményesebb a spanyol bajnokságban hat szabadrúgás góllal. A jelenlegi idényben azonban eddig senkinek sem sikerült őt pótolni, pedig jelentkező van bőven, elég csak Thomas, Trippier, Lemar vagy Saúl nevét említeni.

Thomas nem egyszer lőtt gólt távolról, Saúlról nem is beszélve, de Lemar is volt már eredményes ilyen módon még a Monacóban. És akkor Trippiert meg se említettük, aki pályafutása során szintén eredményes volt szabadrúgásból, mind a Spurs, mind az angol válogatott színeiben. Egyelőre azonban egyikük sem tudta megtörni az átkot, az Atlético pedig idestova 36 forduló óta nem szerzett így gólt. 

Rajtuk kívül csak az Alavés nem tudott szabadrúgás gólt szerezni a jelenlegi idényben, az összes többi csapatnak legalább egyszer már sikerült. Az élen természetesen Messi található négy találattal, de érdekesség, hogy jelenleg csak holtversenyben vezet a Barca támadója, a Leganés játékosa Óscar ugyanis szintén négy gólt lőtt. Ettől függetlenül a dél-madridi csapat nagy valószínűséggel búcsúzik majd az első osztálytól. A dobogó harmadik fokán Celtás Aspas található három találattal.

A negatív széria a Betis ellen sem szakadt meg, de nagy valószínűséggel ez érdekelte a legkevésbé a piros-fehér szurkolókat. Az Atlético két meg nem adott gól és egy kiállítást követően, végül Diego Costa góljával 1-0-ra legyűrte a Betis együttesét, így biztosította részvételét a Bajnokok Ligája következő kiírásában! 

Péntek délután sorsoltak a Bajnokok Ligájában, melynek egyik legnagyobb nyertesének az Atlético Madrid tűnik. Abból a szempontból mindenképp, hogy Simeone együttese maximum a döntőben találkozhat a Real Madrid, Barcelona, Manchester City, Juventus, Bayern München ötös valamelyikével.

A Matracosok a Lipcse együttesével játszanak majd, továbbjutás esetén pedig az Atalanta-PSG győztese jöhet az elődöntőben. A csapatnál ennek ellenére óvatosan fogalmaztak a sorsolás után, mind Simeone, mind Koke 50-50%-ra taksálta az esélyeket.

Simeone: "A negyeddöntőben már csak nagy csapatok vannak, a Lipcse ráadásul egy német klub, akik fantasztikus idényt futottak. Támadó felfogásban játszanak, mindezt elképesztő sebességgel teszik. Nem lesz egy lefutott párharc, mindkét csapat továbbjuthat."

Koke: "A torna ezen szakaszában már nincs könnyű ellenfél. Ráadásul alkalmazkodni kell az egy meccses párharchoz, amit három hét szünet után játszunk majd. Remélhetőleg a kívánt formában érkezünk majd a találkozóra és a szerencse is mellénk szegődik majd. A Lipcse kemény ellenfél, akik szeretik birtokolni a labdát és sokat támadnak."

Az Atlético esélyeit erősítheti azonban az a tény, hogy a Lipcse legjobb játékosa nélkül léphet majd csak pályára. Timo Werner július 1-től ugyanis már a Chelsea játékosa, így hiába tartozik még a 2019-20-as idényhez a BL augusztusi rájátszása, az idei szezonban 45 meccsen 34 gólt szerző 24 éves támadó már nem lehet ott a német együttesben.

Madrid néppárti polgármestere José Luis Martínez-Almeida a minap arról nyilatkozott, hogy egyszer szívesen lenne az Atlético Madrid elnöke. A riporteri kérdésre, miszerint milyen tervei vannak a jövőre nézve, Almeida azt a meglepő választ adta, hogy polgármestersége után legszívesebben a madridi klubot igazgatná, ráadásul Cerezo jelenlegi elnöknek már kommentálta is ez irányú terveit. Véleménye szerint a felkészültsége megvan a feladathoz, az persze jó kérdése, hogy a szurkolók mennyire díjaznák egy politikus megjelenését a klubnál. 

Az említett beszélgetésben arra is kitért, nagyon bízik benne, hogy Lisszabon igazságot szolgáltat és a sors visszaad idén valamit abból, amit hat éve a portugál fővárosban elvett. Ezzel természetesen az augusztusi Bajnokok Ligája hajrára célzott és mely kijelentésével valószínűleg minden Matracos szurkoló egyetért munkahelytől, pozíciótól függetlenül.   

Relatíve fiatal politikus lévén egyébként némileg meglepő, hogy nem valami országos politikai célt említett, bár azt tudni kell, hogy Almeida sosem titkolta melyik csapatért is szorít. Nem is olyan régen éppen a Vicente Calderón stadion kapcsán posztolt Twitterre, melyben kifejette, hogy ugyan ő mindig támogatta egy új aréna építését, ennek ellenére szomorúsággal töltik el a bontási munkálatok (pár képem ezen a linken elérhető) és, hogy a hely "ahol annyit szenvedtem, sírtam és ünnepeltem" semmivé lesz. 

Nem olyan régen egyébként arról is nyilatkozott, hogy támogatja azokat az elképzeléseket miszerint a korábbi stadion helyén létesítendő zöldövezetet nevezzék majd el Atlético Madrid parknak.

Már ami a gólokat illeti. Az Atlético Madrid csatára a Mallorca elleni duplájával már 11 gólos a bajnokságban, ami egyben pályafutása második legeredményesebb idénye. Persze a mutatott játékba, a játszott percekbe, az összteljesítményben mindig bele lehet kötni, de a csatárokat nagy általánosságban mégiscsak a góljaik száma alapján ítéljük meg. És ebben Álvaro Morata egyelőre nem áll rosszul.

A 30 bajnokin szerzett 11 találat persze nem egy világraszóló eredmény. A góllövőlistán sincs a közvetlen élmezőnyben, ráadásul még az a kifogása se lehet, hogy Messi és Suárez féle világsztárok előzik meg, lévén három hazai támadó (Iago Aspas, Gerard Moreno és Raúl García) is megelőzi őt.

Mégis, érdemes kiemelni, hogy egy kis szerencsével akár a leggólerősebb idénye is lehet a mostani, ehhez a hátralévő négy fordulóban legalább öt gólt kellene szereznie. Néggyel csak csúcsbeállításról beszélhetnénk, lévén a 2016-17-es idényben összesen 15 találat fűződött a nevéhez.

Az egész szezont figyelembe véve eddig nem volt valami hatékony a 27 éves támadó, lévén átlagosan 170 percenként talált csak be. Amióta viszont visszatért a bajnokság ez a mutató 85 percre javult. A Matracosok legközelebb Vigóba látogatnak, majd következik a Betis és a Getafe, hogy aztán az utolsó fordulóban a Real Sociedad látogasson a Wanda Metropolitanóba. 

Mindezek, és az elmúlt hetek trendje alapján tehát egyáltalán nem lehetetlen az imént felvázolt cél elérése.   

Öt fordulóval a bajnokság vége előtt egyre kisebb az esélye annak, hogy Jan Oblak történelmi rekordot döntve, sorozatban ötödször nyerje el a Zamora-díjat. Az aktuális idény legjobb kapusának járó elismerést az elmúlt négy évben valósággal kisajátította az Atlético szlovén hálóőre, idén azonban kemény riválisa akadt Thibaut Courtois személyében.

Korábban két Barcelona kapus ugyan már elnyerte ötször a díjat, de mind Víctor Valdés, mind az ötvenes években védő Antoni Ramallets több év eltéréssel érte ezt csak el, öt egymást követő évben nekik sem sikerült. Már csak emiatt is hatalmas teljesítmény lenne, ha Oblaknak összejönne a bravúr.  

Erre azonban egyre kevesebb az esély, amin a Barcelona elleni két kapott gól sem segített. Jelen állás szerint Oblak 0,75-ös mutatóval rendelkezik (33 meccsen 25 kapott gól), míg a Real Madrid kapusánál ugyanez a szám mindössze 0,6 (30 meccsen 18 kapott gól).

Ha az Atléti kapusa egyetlen gólt sem kapna a hátralévő mérkőzéseken, akkor is "csak" 0,65-re tudná feljavítani teljesítményét, miközben belga kollégájának minimum öt gólt kéne kapnia, de ez is csak a holtversenyhez lenne elég. A szlovén hálóőr önálló győzelméhez hat Courtois gólra lenne szükség, ha Oblak is kapna egyet akkor hétre, és így tovább.

Ha végül Courtois nyeri a díjat, az 2013 és 2014 után (még az Atlético Madrid kapusaként) a harmadik sikere lenne egyébként. 

(részben AS)

Ugyan már nem az Atlético játékosa, a szurkolók többsége ráadásul árulónak tartja és megveti, mégis a keddi mérkőzés ürügyén talán belefér, ha megemlékezünk Antoine Griezmann-ról, a klub egykori kedvencéről. Arról a játékosról akit lehet szeretni, lehet nem szeretni, de mégiscsak öt évet húzott le a csapatnál, ráadásul 133 góljával minden idők ötödik legeredményesebb Atlético Madrid játékosa.

A jelenlegi szezon során, illetve leginkább az elmúlt néhány hétben azonban a mélyrepülés olyan iskolapéldáját mutatta be a még mindig csak 29 éves világbajnok, amire minden bizonnyal nem számított, amikor nyáron Barcelonába költözött. Öt madridi év után, ereje teljében, Vb győztesként, minden bizonnyal a további fejlődés, az előrelépés és újabb címek járhattak a fejében, ami nem is tűnt merész elképzelésnek egy olyan kaliberű játékos esetében, mint ő.

Mégis, ha az elmúlt hetek mérkőzéseit nézzük látható, hogy nem hogy a fenti célok, de még a rendszeres játék is egyre messzebb kerül tőle. Utoljára a Leganes ellen játszotta végig a 90 percet, az azt követő négy mérkőzésen pedig csak egyszer volt kezdő (a Bilbao ellen 65 percet játszott). Sevillában negyed óra, a Celta Vigo ellen pedig alig tíz perc jutott neki, mígnem kedden, éppen volt csapata ellen eljött az igazi mélypont.

Az, hogy nem volt kezdő, az elmúlt hetek után talán nem volt annyira meglepő. Arra viszont valószínűleg senki sem számított, hogy az Atlético ellen mindössze 4 percet kap majd, mindezt azok után, hogy szinte az egész második félidőt végig melegítette. Pedig egy olyan játékos, aki pályafutása során nem kevesebb, mint 142 gólt lőtt a spanyol bajnokságban, és akiért a nyáron még 120 millió eurót fizettek ki, talán többet érdemelne.

A vártnál nehezebben ugyan, de az Atlético Madrid végül behúzta az Alavés elleni meccset is, tovább folytatva kiváló sorozatát a bajnokságban. Simeone együttese a bajnokság újraindulása óta még veretlen, ráadásul sorozatban negyedik győzelmüket aratták, amire először volt példa az idei szezonban. A Sevilla döntetlenjének hála pedig megerősítették helyüket a bajnokság harmadik helyén, előnyük már négy pont.

A jó hírek mellett van azonban két rossz hír is az Atlético szurkolóinak. Savic és Koke ugyanis begyűjtötte ötödik sárgáját a mérkőzésen, így Simeone rájuk nem számíthat majd a Barcelona elleni mérkőzésen. A szombati találkozó előtt négyen voltak veszélyben lapok miatt, az említett játékosokon kívül még Morata és Llorente rendelkezett négy sárgával.

Ebből a szempontból tehát félig tele van az a bizonyos pohár. A kiváló formában lévő Llorente jelenléte létfontosságú lehet a katalánok ellen, a védelemben azonban lehetnek problémák. Savic helyett Felipe lehet a beugró, ő azonban még egyetlen percet sem játszott a bajnokság újraindulása óta, az Alavés ellen azonban legalább már a padon ott lehetett.

Koke helyettesítése már könnyebb feladatnak tűnik. A már említett Llorente mellett Carrasco és Lemar is bevethető lesz többek között. A Mundo Atlético blog mögött álló szerkesztő gárda számára nem kérdés, kinek is kéne lenni annak a bizonyos helyettesnek...

A Barcelona elleni mérkőzésre kedd este 22:00-kor kerül majd sor a Camp Nouban. 

A Levante elleni győzelmével az Atlético Madrid tovább folytatta kiváló sorozatát a bajnokságban, megerősítve helyét a dobogó harmadik fokán.

A győzelem azt is jelentette, hogy Diego Simeone beérte a csapat legendás edzőjének, Luis Aragonésnek a bajnokságban elért győzelmi rekordját. Mindketten 194 meccset nyertek, Simeone tehát hamarosan abszolút csúcstartó lehet ebben a kategóriában is. Az elnyert címeket tekintve ugyanis már most a klub legeredményesebb edzője. De nézzük inkább, hogy is néz ki a Top 5!

Luis Aragonés - neki van a legtöbb, összesen 308 győzelme a Matracosok kispadján és 6 elnyert címmel sokáig ő volt a csapat legsikeresebb edzője.

Diego Simeone - minden idők legsikeresebb Atlético Madrid edzője, lévén már 7 titulus áll a neve mellett: 1 bajnoki cím, 1 Király Kupa, 2 Európa Liga, 2 európai Szuper Kupa és 1 spanyol Szuper Kupa. Egyedül a BL serleg hiányzik a gyűjteményből.

Ricardo Zamora - 220 mérkőzésen 114 győzelem, még az igencsak távoli múltban... neve összeforrt a róla elnevezett díjjal, amit a szezon legjobb kapusának ítélnek oda és amit Jan Oblak magabiztosan sajátított ki az elmúlt években.

Radomir Antic - a nemrég elhunyt szerb mester öt szezon alatt 88 győzelmet aratott a csapat kispadján.

Javier Aguirre - három év alatt 61 siker.

Forrás: részben AS