Vasárnap véget ért a spanyol bajnokság 2019-20-as idénye, melynek utolsó fordulójában az Atlético Madrid a Real Sociedad elleni 1-1-es döntetlennel végül bebiztosította a harmadik helyet.

De nem csak emiatt volt érdekes ez a találkozó, hanem mert ez volt Germán Burgos hivatalos búcsúmeccse is a Matracosok kispadján. Diego Simeone segítője ugyan a Bajnokok Ligája rájátszásában még a csapat rendelkezésére áll majd, de hazai pályán ez volt az utolsó mérkőzése, a jövőben önálló vezetőedzőként tevékenykedik majd.

Burgos, vagy ahogy becenevén illetik "Mono" Burgos (a mono spanyolul majmot jelent, és amit még a River Plate játékosaként kapott zilált külseje miatt) távozása abszolút nem volt meglepő, lévén már június 3-n bejelentette eme szándékát az 51 éves egykori kapus.

A edzőként kissé kiterebélyesedett, leginkább egy kedves mackóra hasonlító Burgos 11 és fél éven át szolgálta az Atléticót, három évig játékosként, az elmúlt nyolc és fél évben pedig edzőként. Ideje volt tehát önálló lábra állnia, habár azt még nem tudni, hogy melyik csapatot fogja igazgatni.

Burgos első körben még 2001-ben csatlakozott az Atléticóhoz, amikor a klub dicstelen módon a másodosztályban szerénykedett. Ebben az idényben 35 találkozón szerepelt, a szezon pedig a hőn áhított feljutással zárult. A következő két évben viszont már kevesebb mint 30 bajnoki találkozón védte csak a csapat kapuját és 2004-ben, 35 évesen végül a visszavonulás mellett döntött.   

Edzőként 2010-ben kezdett el dolgozni a mindössze az ötödik vonalban játszó madridi RCD Carabanchel együttesénél. A következő évet viszont már Simeone segítőjeként kezdte előbb az olasz Catania, majd az argentin Racing Club kispadján, hogy aztán 2011 legvégén visszatérjen Madridba. A többi pedig már történelem... 

Simeone és Burgos az Atlético történetének legeredményesebb időszakává tették a következő éveket, melynek során a dobogóról is állandóan lemaradó középcsapatból a két nagy első számú kihívójává váltak, miközben trófeák sokaságát nyerték el és Európában is letették névjegyüket.

Burgos az első években többnyire Simeone árnyékában maradt és csak akkor került reflektorfénybe, ha néhanapján elgurult a gyógyszere és előtört belőle a balhés argentin. Ahogy az történt például ezen a Real Madrid elleni találkozón is.

Később azonban egyre több olyan hangot is lehetett hallani, hogy Burgos szerepe és befolyása sokkal nagyobb volt annál, mint amit sokan gondoltak róla, és az Atlético agresszív, védekezésre alapuló taktikáját is részben neki tulajdonítják. Simeone segítőjeként összesen 478 találkozón ült az Atlético kispadján, melyből 18 mérkőzésen ő maga irányította a csapatot Cholo eltiltásai miatt.

Többek között a 2018-as Marseille elleni Európa-liga és a Real Madrid elleni Európai Szuper Kupa döntőben vezette egyedül az együttest. Előbbit 3-0-ra, utóbbit pedig 4-2-re nyerte az Atléti, elhódítva így mindkét trófeát.

Talán ezeknek az élményeknek is volt köszönhető, hogy Burgos az önálló karrier gondolatával kezdett kacérkodni, ami végül most, két év elteltével vált illetve válik majd valósággá.